Welsh póni:
A kelta időkig nyúlik vissza a welsh pónik története. A brit szigetekre érkező kelták magukkal hozták keleti vérű lovaikat, amelyek az itteni észak-atlanti pónikkal keveredtek. A zord klímájú walesi tartományban az időjárásának viszontagságai egyre ellenállóbakká, szívósabakká tették az itt élő apró termetű lovakat. A welsh fajta a XI-XII. század körüli időkből ered. Négy változata alakult ki a tenyésztés során, attól függően, hogy milyen funkciókra szánták:
Jól ismert tenyészmén: Arkelshof's Sunlight, a színe sárga, egyike azoknak a tenyészméneknek, amelyeknek nagy szerepe volt a B osztályú welsh pónik kialakításában.
Mind a négy típusnál előfordul: a kis fej, a széles homlok és nagy szemek jellemzőek rá. A fülei aprók, egymáshoz közel állnak. Nagy orrlyuka van, nyaka hosszú, a mar nem túl kifejezett, mellkasa mély, háta széles. Mellső lábai hosszúak, bokák jól fejlettek. Megjelenésében tömegesebb, a felnőttek használják tereplovaglásra, illetve hajtásra. Nagyon népszerűek az egész világon, mozgásuk energikus, és rendkívül kiegyensúlyozottak. Hosszú élettartamúak és nagyon jó munkakészséggel rendelkeznek.